Alexander-technika

Az Alexander-technikát a XIX- század utolsó évtizedében egy Ausztráliában élő Shakespeare színész fejlesztette ki, akit úgy hívnak Frederick Matthias Alexander. Előadás közben krónikus rekedtség kínozta és időnként még a hangja is elment. Miután sem az orvosi kezelések, sem hangképzésének vizsgálata nem hozott mást, mint átmeneti javulást, Alexander úgy döntött, magának kell megtalálnia a megoldást. Hosszú hónapokon át fáradhatatlanul dolgozott és figyelte magát 3 különböző állású tükrében. Rájött, hogy a rekedtségét, hangszálainak rossz használata okozza, de ez a használat egyáltalán nem egy elszigetelt jelenség. Sokkal inkább egy teljes testében megjelenő elégtelen testhasználat eredménye.

Tisztán látta a helytelen használatot a tükörben, de nem érezte azt.

Kísérletezései során arra jutott, hogy ha sikerül megakadályoznia a fej hátra-lefelé nyomódását, akkor teljes testhasználata megváltozik, és sokkal hatékonyabban és szabadabban mozog. Amikor újra hátra-lefelé engedte a fejét, rekedtsége visszatért. Tükörben figyelte magát és mikor feszültséget észlelt képes volt megállítani ezt a szokást. Ahogy javult szenzoros érzékelése, fokozatosan képes volt érezni, hogy mikor használja magát rosszabbul és képes volt fenntartani a jobb állapotot anélkül, hogy folyamatosan figyelnie kellett volna a tükörben. Ezt sikeresen fenntartotta a későbbiekben is, annak ellenére, hogy időnként visszaesett a régi megszokott helytelen testhasználatához. Ám ekkor ismét tudta használni újonnan felfedezett tudását és képes volt korrigálni testhasználati szokását.

Rájött arra is, hogy az elme és a test működését nem tudja szétválasztani. Miközben Alexander a hangproblémájára keresett megoldást, belépett a mozgás közbeni pszicho-fizikai egység birodalmába. Ezen felfedezései vezették oda, hogy létrehozta a mára róla elnevezett Alexender-technikát, ami segít szokásaink kontrolljában és megváltoztatásában.