Nálunk épp “eldobós” korszak van.

Gyermekem mindent eldob: az ételt, ha épp két falat között van, és még nincs hely a szájában. Az alvó állatkáját (nyunyut), amikor nem sikerült a tökéletes alvós pillanatot elkapnunk. És igen, mindent, amit a pelenkázó egyik oldalán talál, az pillanatok alatt a másik oldali “feneketlen” lukban találja magát.

Egy darabig bosszankodtam. Az ételre azt gondoltam, hogy meg kell tanítanom, hogy azt meg kell becsülni, az mégis csak teljesen más mint a potyogó játékok. Az alvókát illetően az zavart, hogy lehetetlenné tette a napközbeni alvást. A mosógép esetében hamar elfogytak a játékok, amellyel jó lett volna, ha leköti magát, míg gyorsan tiszta pelust kap.

Most már egyre jobban igyekszem elengedni. Nem bosszankodni rajta, hiszen az adott pillanatban leginkább a saját reakciómon tudok változtatni.

Arra is rájöttem, hogy valószínűleg borzasztóan élvezi, hogy ő kitalál valamit és az a dolog átkerül máshova. Az ő képzelete és ereje és koordinált mozgása hatására megtörténik a “csoda”. A dolog máshol landol. Elrepül. Ha innen nézem: mekkora élmény lehet! Elsőre csak le-leesett, majd ismételgette, figyelte. És most már tudja, hogy hatalmában áll, hogy képes rá!

Rájöttem, hogy ez számára óriási szenzáció!

Persze az ételnél mindig elmondom, hogy ez nem helyes, és amint túlzott játékba fordul az étkezés, abbahagyjuk. Peluscserénél igyekszem énekléshez és egyéb trükkökhöz folyamodni. Talán az altatás a legnehezebb, ott egyenlőre úgy gondolom ez a változás előjele, lassan a napi két alvásból egy lesz. Persze azt nem tudom, hogyan lesz az az egy elég hosszú, de az még kicsit odébb van.

Téged mi bosszant? Mi az, amin nehezen leszel úrrá? Mi az, amin gyermeked gyakorolja a hatalmát? Kíváncsi vagyok mi várható és ti hogyan vészeltétek át a nehezebb pillanatokat!

Írjd meg!

Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit! Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.

Share This