Hogyan teheted könnyebbé az altatást?
Van az a helyzet, amikor úgy döntök, talán könnyebben elalszik, ha befekszem mellé a szobájába, az ágya mellé, a földre. Nem, nem túl kényelmes.
Mégis remélem, megnyugtatja. És igen sokszor úgy találom, EZ a kis plusz, ami hiányzott. Látom, ahogy lelkesen próbálkozik tovább az altatási rituáléval, amit kiskora óta követ. (Egy nálunk “nyunyu”-nak hívott alvókát rág és azt gyürködve mozgolódik, forgolódik és fokozatosan elalszik.) Jó dolog, hogy ily módon magától tud elaludni, ugyanakkor nagyon nehéz besegíteni a folyamatba. Legtöbbször azzal próbálkozom, hogy jelenlétemmel segítem, mert azt vettem észre, hogy a simogatás, a beszélgetés időnként inkább hátráltatja a folyamatot.
Megfigyeltem, hogy többször feszülten figyelem, mi lesz a dolog végkimenetele.
Miért? Pont semmi értelme. Akarhatok máshol lenni, mást csinálni, bosszankodni, hogy mivel szerettem volna haladni ez alatt a szűk óra alatt, de minek. Amint erre rájövök, már képes leszek arra is, hogy észrevegyem a testemben lévő felesleges feszülést, (amitől persze még a padló is keményebb és kényelmetlenebb.) Így hát elengedem az ugrásra kész izmokat és belepuhulok a padlóba. Épp úgy mintha át akarnám adni neki a súlyom.
Ezzel a feladattal anno egy tréningen (Weight Flow Contact) találkoztam. Mondjuk kicsit más volt a szituáció, ott “kisdombosat játszottunk”. Egyikünk lefeküdt, ő volt avolt a domb, a másikunk pedig átgördült ilyen olyan módon a dombon, majd megcseréltük a szerepeket. Természetesen figyeltünk az érzékeny ízületekre, de először meglepő volt, hogy egy 50-70kg-os emberi test fog rajtam, még ha csak részint is, ebből-abból az irányból átgurulni. Az instrukció pedig (emlékeim szerint) az volt, hogy engedd át a súlyt. Ne akard megfogni. Ne ellenállj, inkább te legyél a közvetítő közeg! Lazulj bele!
Nos ez sokszor eszembe jut.
Ha nem feszülünk bele, ha nem állunk ellent, minden sokkal könnyebben megy!
Letisztulnak a dolgok és csak az marad aktív, amire szükség van.
Igen, altatás közben ilyen dolgokat szoktam “gyakorolni” de talán inkább kísérletezni, játszatni, gyűjteni a tapasztalatokat. És akár hiszitek akár nem, ezek mindig “visszavezetnek” a jelenhez!
Veled is előfordult már, hogy elkalandoztál és távolabb kerültél a megoldáshoz mint szeretted volna? Írd meg, mi segített!
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
