fbpx

Gondolom nem mondok újat, ha arról írok, hogy megint mennyire másképp kellett alakítanom a napot ahhoz képest, amit terveztem. Persze anyukaként megtanulunk egyre rugalmasabbak és rugalmasabbak lenni, mégis néha kellemetlen érzés.

Kislányom 4 hét fogzással kezdődő gyomorrontásos tünetekkel folytatódó betegség és diéta után ismét jól volt. Végre pihentem én is délután, ami mostanság, félidős pocaklakóval a hasamban, alapvető szükségletem ahhoz, hogy az esték során el tudjam végezni a napi rutinokat. Egy hete már, hogy nem kellett aggódnom, mit találok a pelenkában, mikor visszaesett. Szomorú lettem és kicsit bosszús is. Sajnáltam őt is, féltem attól is, hogyan alakul majd az altatás, és az orvoslátogatás is felborította a napi tervet.

Van ilyen. Türelmesnek kell lenned magaddal! Ez az (úgy látom) egyetlen út a kiegyensúlyozottsághoz. Hogy elfogadod, hogy kevesebbet haladsz, hogy a lehető legegyszerűbb ételeket teszed az asztalra, hogy korai sötétedés miatt nem kellemes kint lenni, vagy épp nem is vagytok annyit a friss levegőn.

Ezek időszakok. Jönnek és mennek. Amit tehetsz, hogy megkeresed az örömét. Megtalálod az élvezhető pontját, azt amitől az éppen jó. Egy gondolatnyi szünet, és élvezni tudod az együtt töltött időt, a sétát a parkban, az ácsorgást a falevelek fölött.

Türelem. Neked is jár!

Share This