Alexander-technika – eszköz a mindennapokban

Kismamaság Alexanderes szemmel

By on aug 31, 2014 in Alexander-technika | 0 comments

Alexanderes kismama

Az elmúlt időszakban rengeteg dolog megváltozott az életemben. A korábban dédelgetett álmok megvalósítása is felgyorsult. Röpke 8 hónappal ezelőtt kiderült, babát várunk. Igen nagy változás ez egy nő életében, amely számtalan egyéb változtatást is hozott. Hogy csak a gyakorlati oldalát nézzem túl vagyunk egy új fészek megtalálásán, felújításán és a költözésen. Ez utóbbi már igen csak a 7 hónapra esett és bár akadt segítségem a családban, nem volt egyszerű időszak, nem volt kis igénybevétel.

Csupán azt szeretném kiemelni, hogy ezen 8 hónap egészségileg is milyen jól alakult számomra, és úgy érzem ebben nagy szerepe van az Alexander-technikának is. Tény, hogy évek óta foglalkozom vele; szokásaim egy része átalakult, testhasználatom ideálisabb és kiegyensúlyozottabb mint korábban. Mégis a változás során fontos volt újra és újra találkozni a kihívásokkal, ez elterelő utakkal. Keresni a kreatív és hatékony megoldásokat.

Réges régen egy kismama tanítványom mesélte, hogy növekvő pocakjával olyan egyszerűnek tűnik hozzáérni a konyhapulthoz és kicsit megpihenni mosogatás közben. Emlékszem lemodelleztem anno, hogyan tarja magát ilyenkor; megmutattam neki, milyen előnytelen testhelyzetet vesz fel és hogyan károsítja Önmagát ahelyett, hogy kímélné, segítené.

Ilyen hibákat én kevéssé követtem el, de sokszor tapasztaltam, hogy sietség során inkább a hasammal haladok, mintsem teljes testtemmel, a tengelyemmel. Ami igazán fontos, hogy észrevettem! Észrevettem hátfájások és egyéb kellemetlen fájdalmak megjelenése előtt! Nem jutottam el odáig, hogy kialakuljon! Csak ismételni tudom önmagam, az  Alexander-technika egy olyan lehetőség, egy olyan módszer, ami mindig velünk van, és bármikor használni tudjuk. Csak rajtunk múlik!

Észrevételek&javaslatok:

Sokkal inkább guggolj és felejtsd el a hajolgatást! És javaslom ezt már az elején is, hogy ezt az ‘újdonságot’ megszokd! Nem lesz azonnal tökéletes, de már sokat segítesz önmagadnak azzal, hogy a fő ízületeidet, csípődet, térdedet és bokádat használod! Felcseréled a régi mozgásmintákat újjal. A pocakod növekedtével ez még inkább segítség. 🙂

Állj a talpadon! Akkor lesz megfelelő az egyensúlyod elosztása, ha biztosan állsz a talpadon, a (2x)3 fő ponton egyenletesen elosztod testsúlyod! Bár súlyod növekszik, de ha a tengelyedre (gerincedre) figyelsz, és a súlyod is a talpaid fölé kerül, akkor ez mindig újra-rendszereződik, anélkül, hogy problémát okozna. (Én ezeket a nagyobb baba-növekedéseket jellemzően fekvő helyzetben éreztem kellemetlennek. Oldalvást fekve párnáztam ki alulról a pocakot, hogy ne húzza el a derekam előre.) De normál szituációkban üléskor és álláskor nem okozott gondot!

Mindenkinek más a megszokása, mindenki máshol ütközik nehézségekbe. Én cipő felvételekor többször éreztem, hogy nem terhelek egyenletesen a talpaimon. Ugyanakkor rájöttem, hogy ez azzal függ össze, hogy a kismamanadrág ide vagy oda, a farmer és pamut találkozásánál nyomást érzek a hasamon. Ettől nem guggolok mélyebbre … pedig a szituáció azt kívánná! Bár tudom, hogy nehéz ügy 9 hónapra és azon belül is változó igényekre vásárolni, mégis azt javaslom találd meg a legkényelmesebb ruhákat! Sokat segít abban, hogyan érzed magad és hogyan tartod magad!

Változatosság! Fáradtságszerű fájdalmam legtöbbször akkor jelentkezett, amikor egy bizonyos helyzetet túl sokáig tartottam fent, észrevételenül belemervedtem egy pozicióba. A kismama szenzorai még érzékenyebbek, hamarabb feltűnik, ha valami nem stimmel! (Egyébként máskor is csinálunk ilyet magunkkal, csak akkor nincs ott egy védekező apróság, aki jelzi:  változtassunk már valamit, nem tetszik ez nekem!) Igyekezz többször felállni, vagy a napodat/teendőidet változatosan beosztani! A sokszínűség segíteni fog!

Az általános fáradtságra nekem sem volt mentőöv! Egyetlen amit tehettem, hogy ezeken a napokon hallgattam a testemre és időben aludni tértem! 8 óra alvás mindig kellett! Az alatt semmiképpen sem éreztem jól magam, de egyszer egyszer akár 2-3 órával is korábban lefeküdtem a szokásosnál. Azt gondolom, a szervezetet mégiscsak leterheli, hogy egy apró jövevény készül odabent. 🙂 Adjunk meg magunknak, ami jár! Étkezzünk egészségesen, mozogjunk ameddig jólesik és orvosunk is egyetért vele, figyeljünk valós szükségleteinkre!

Immáron betöltöttem a 38. hetet és izgalommal vegyes félelemmel várom a továbbiakat. Valahol a lelkem mélyén pedig azt érzem, a szülés folyamata is pont olyan jól ki van találva, mint az elmúlt 9 hónap változásai.

 

Kívánom minden kedves kismamának, hogy hasonlóan vidám babavárásban legyen része! És perszetTanuljatok Alexander-technikát a babavárás alatt vagy akár előtt!

Szép napot!

 

Tetszett a bejegyzés? Kérlek oszd meg ismerőseiddel! Segíts, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönöm! 

Share This